Elég jó anyák

Szellemi táplálék az anyaság útvesztőjében

eXtremeMan Nagyatád az én szemszögemből
Avagy hogyan meríts a sportból motivációt a mindennapokhoz

bemutato1.jpgSzombaton részt vettem a férjem jóvoltából, mint háttértámogató (support team) a nagyatádi  Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokságon, az eXtremeMan-en immár negyedszer. Szinte felfoghatatlan számomra, hogy mire nem képes az emberi teljesítőképesség! A legjobbak is több mint 8 órán át, a többség viszont 10 óra felett teljesíti a 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km futásból álló versenyt. A pálya szélén is elfárad az ember, hát még, aki teljesíti, mire letelik az a 10-12 óra.

És mielőtt azt gondolnátok, hogy itt csak kigyúrt testű szuperpasik és szupercsajok futkosnak, akkor el kell mondanom, hogy a többség teljesen átlagos hétköznapi ember, akik munka és család mellett még arra is találnak időt és energiát, hogy felkészüljenek erre a nagy megmérettetésre. És bizony vannak még olyan emberek is, akik műlábbal, vagy tolókocsiban, vagy akár 75 évesen is végig csinálják! Bámulatos emberek, bámulatos teljesítmények! A férjem szerint fejben dől el minden: akinek megvan az akarata és a kitartása, az végig tudja csinálni. Na meg persze edzés is kell hozzá, de ha arra gondolok, hogy műlábbal hogyan lehet ezt ennyi órán át véghez vinni, akkor azt gondolom, hogy igaza van.

Nagyon sok emberi érzés megfigyelhető egy ilyen versenyen, amit aztán magaddal vihetsz a hétköznapokba és rájössz, hogy mi az igazán fontos az életben.

Összetartás: Az itt versenyzők mind egy közösség részei, akik segítik egymást önzetlenül. Kapott már az én férjem két defekt után egy méregdrága kereket kölcsön az egyik versenyzőtársától, akinek szétesett a bringája és nem tudta folytatni a versenyt, de az ő kerekével a férjem be tudta fejezni. Azóta is hálával gondol az illetőre és minden versenyen próbálja ő is viszonozni a segítséget azoknak, akik éppen rászorulnak. Ha kell egy sótablettával vagy pár korty vízzel, vagy egy kulcskészlettel. Ha arra van szükség, akkor pár jó szóval és biztatással, amikor valaki lélekben összeomlani látszik.

Türelem: Ezt leginkább a támogatók oldaláról tapasztaltam. Láttam már több olyan jelenetet, amikor a versenyző konkrétan leüvöltötte a fejét a segítőjének, aki ezt türelmesen tűrte és ebben a feszült helyzetben is próbált minden módon a segítségére lenni. Meg hát valljuk be, hogy fél napot a tűző napon aszalódni az út szélén, hát ehhez azért kell türelem.

Hála: amit a versenyzők egy szál rózsa kíséretében fejezhetnek ki az őket támogató személyeknek. Ez egy nagyon szép gesztus a szervezők részéről, akik biztosítják a virágot, mert ez tényleg egy csapatmunka. Nem csak a versenyző az, aki eléri ezt a sikert, hanem az őt segítő családtagok, rokonok, barátok.

Kitartás: elengedhetetlen egy ilyen hosszú versenyen. Amikor már fáj vagy görcsöl minden, a gyomor kikészül az egész napos koplalástól (bár van, aki szendvicset is tud enni közben, de jellemzően inkább csak pár energiaszelet, banán megy le) és mindezt leküzdve mennek tovább a cél felé, ez kitartás nélkül nem menne.

És még sorolhatnám az akaraterőt a verseny közben, vagy a büszkeséget, amit a versenyző és a családtagok is éreznek célba érkezéskor. A tiszteletet, ami például a verseny legidősebb sportolóját, a 75 éves Szebeni Bandi bácsit övezi, aki díszkíséret keretében futott be immár 28. alkalommal a célba. A legnagyobb versenyzők példaképpé válását a fiatalabbak számára. A segítőkészséget, amit a versenyzők, a szervezők és a segítők nyújtanak bárkinek, aki rászorul.

A mai rohanó és virtuális világban bizony számos érték és érzés ki tud kopni a fent felsoroltak közül, de egy ilyen verseny visszaadja a hitet, hogy vannak még jó és önzetlen emberek és valódi érzések, valódi értékek. Rájössz, hogy minden apró dolognak örülni lehet és örülni kell az életben.

Szóval ha egy kis motivációra vágytok, látogassatok el egy ilyen versenyre akár nézőként is. Mi jövőre is ott leszünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://elegjoanyak.blog.hu/api/trackback/id/tr8014159999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andy73 2018.08.04. 14:39:45

"a többség teljesen átlagos hétköznapi ember"

Az átlagos magyar sajnos elhízott, legalábbis több mint a fele, erről a napokban jelentek meg cikkek, Európa legkövérebb országa vagyunk. Az átlagos, hétköznapi embereknek nyáron a sportot a lángosért való sorbanállás jelenti, meg a sörösüveg emelése.
Az átlagember, ha elolvassa az ilyen tudósításokat, talán elgondolkozik azon, hogy ha mások ilyen teljesítményre képesek, akkor talán ő is elkezdhetne egy kicsit mozogni, sportolni, hogy leadjon néhány kilót.

Én egyébként igyekszem rendszeresen sportolni, hetente többször, de az ilyen cikkeken még én is elszörnyülködöm. Szerintem egy átlagembernek már egy félmaraton is komoly kihívás, főleg ilyen nyári melegben. Egészen hihetetlen, hogy sokan a maratont 3,8 km úszás és 180 km kerékpározás után teljesítik.
Engem tehát az ilyen cikkek motiválnak, hogy az 1-2 órás edzésemet teljesítsem nyári melegben is, de ezek a távok számomra szinte felfoghatatlanok.

Burgermeister 2018.08.04. 17:12:28

nemhogy félmaraton de 3 km is, alapbol futni nem szeret a 90%. De mást se nagyon.

rukkolafagyi 2018.08.05. 07:26:13

A hétköznapi ember kifejezéssel az író -szerintem- arra gondolt, hogy az indulók nagy része nem tizen-huszon éves sportmúlttal rendelkező sportoló, aki korábban pl. magyar bajnok atléta volt, vagy ökölvívó, úszó, kenus stb., hanem civil hobbi-sportoló, aki felnőtt fejjel, ilyen előzmények nélkül vágott bele a triatlonba.

Elég jó anyák 2018.08.06. 08:21:09

Igen ahogy rukkolafagyi írja, úgy gondoltam az átlagembert, hogy korábban nem volt profi sportoló :-)
Ha az átlagember ezt a teljesítményt lenyomná, akkor biztos nem lenne elhízva a nemzet.
A cikk célja itt elsősorban az volt, hogy az emberi értékekre hívja fel a figyelmet, hogy igenis léteznek még. De persze az se rossz, ha valaki ennek hatására elkezd sportolni, ha nem is maratont futni, de legalább valamit.
Andy73 neked is teljesen igazad van, hogy ez a magyar valóság, azért remélem pár ember talán elgondolkodik és kedvet kap, hogy megmozduljon és ne csak a sörért álljon sorba...:-)

Elég jó anyák

Önismeret és lelki egyensúly keresése az anyaság mindennapjaiban. Tippek elég jó anyáknak a harmónia megteremtéséhez.

Friss topikok

Címkék

ajándékozás (1) ajánló (9) angyalszülő (1) anya (17) asszertivitás (1) asszertív kommunikáció (2) balaton (1) Bart István (1) család (3) dícséret (1) digitális szülő (1) digitális világ (1) digitalizáció (1) dondoli (1) dr csepeli györgy (1) együttműködés (2) elengedés (1) életközepi fordulópont (1) életközepi válság (1) életút (1) életút tanácsadás (1) elismerő szavak (4) élmények (5) elmúlás (1) energia (2) énidő (9) extrememan (1) Familypark (1) feedback (1) feltöltödés (7) Fertő-tó (1) gyerekek (18) gyermekhalál (1) gyermekszületés (1) halál (1) halottak napja (1) harmónia (16) hodász andrás (1) hulladékgyűjtés (1) infuencerek (1) inspiráció (4) interjú (1) iskola (2) iskolakezdés (1) italy (1) jószülőség (1) kidsnews (1) klímaszakértő (1) kockulás (1) konferencia (1) környezetvédelem (1) kütyü (2) kütyüzés (1) ligúr tengerpart (1) mazzanta (1) Mesepark (1) midlife crisis (1) mindenszentek (1) minőségi idő (9) mosoly (1) nézőpontok (1) numerológia (2) nyár (3) nyaralás (3) olaszország (1) online játékok (1) párkapcsolat (1) pisa (1) pozitív visszajelzés (1) san gimignano (1) siena (1) sors (1) sorsfeladat (1) suli (1) számmisztika (1) szeretet (8) szeretetnyelv (5) szívességek (1) szülőség (3) szünidő (4) tedx (1) tedx danubia (1) testbeszéd (1) testi érintés (2) test és lélek (18) tippek Balatonon (1) tirrenia (1) történetek (1) toszkána (1) újrahasznosítás (1) utazás (1) útitippek (1) Versenysport (2) vidámpark (1) virtuális világ (1) visszajelzés (1) vloggerek (1) volterra (1) youtube (1) z generáció (1) Címkefelhő