Elég jó anyák

Olvastam egy cikket egy külföldi blogon, mely 13 olyan tényezőt sorakoztat fel, ami fontos ahhoz, hogy testben és lélekben egészséges gyermekeket neveljünk. Végignéztem, hogy mik ezek a szempontok és meg kellett állapítsam, hogy még van mit tanulni.

Nagyon sok könyvet és szakirodalmat olvasok gyereknevelés témában, de a gyakorlatban kivitelezni az mindig más. A gyerekek lázadoznak, ellenállnak, a szülő sokszor belefárad ebbe a harcba és inkább enged. Sajnos én is gyakran beleesek ebbe a hibába, hogy nem vagyok elég következetes. Állandó vívódásban vagyok, hogy ha meghúzom a határokat és tartom magam hozzá, akkor túl szigorú szülő vagyok? Ha meg engedek, akkor úgy érzem, hogy simán kihasználják a helyzetet. Megérzik a gyenge pontom és már érvényesül is az akaratuk.

Sokszor elgondolkodom mostanában, hogy milyen volt mindezt gyerekként megélni. Én is lázadoztam sok minden ellen, hasonlóan reagáltam adott szituációkra, mint most az én kiskamasz lányaim. Akkor még nem sejtettem, hogy legalább olyan nehéz lesz a másik oldalt megtapasztalni, szülőként. Most már megértem a saját szüleimet, hogy milyen nehéz volt nekik és sokszor mondták is, hogy majd, ha szülő leszel, akkor te is meg fogod ezeket tapasztalni. Hát igen, igazuk lett! A gyereknevelés azt hiszem a világon a legnehezebb (de egyben a legszebb), legtöbb felelőséggel és kihívással járó „szakma”. Örök tanulási folyamat, állandó vívódás, hogy vajon jól csinálom-e.

Nézzük akkor sorban, hogy a cikk szerint mire kell odafigyelni.

1. Határok kijelölése: a szakemberek és számos könyv is azt mondja, hogy a gyerekek akkor érzik biztonságban magukat, ha határokat jelölünk ki nekik. Ami a legnehezebb, hogy be is tartsuk ezeket a szabályokat, mert, ha nem sikerül, akkor a gyerekek sem veszik komolyan. Nálunk van, amiben működik ez, van, amiben kevésbé, szóval van hova fejlődni még. Nagyobb gyerekekkel érdemes közösen felállítani a szabályokat, így ők is könnyebben elfogadják és magukénak érzik azokat.
2. Napi rutin: ez is fontos a biztonságérzethez, főleg kisebb korban. Ha szétfolynak a napjaink, akkor kaotikussá válik minden nekünk és a gyereknek is. Érdemes már csecsemő kortól kezdve kialakítani a napirendet, mert akkor ehhez szokik hozzá a gyermek és nagyobb korában már könnyebben alkalmazza. Ez nálunk a hétköznapokban egész jól működik (leszámítva a lefekvést, de arról külön ejtek szót), hétvégén meg kevésbé fontos, akkor lehet lazábban kezelni a dolgokat.
3. Korai lefekvés: na ezzel a ponttal már bajban vagyok. Amikor kisebbek voltak, még működött, most már kiskamasz korban kevésbé. Elég nehéz megtalálni az arany középutat. Sokkal több feladatuk van az iskolában, leterheltebbek mint mi voltunk. A különórák szintén nehezítő tényezők. De tiltsam el őket olyan dolgoktól, amit örömmel csinálnak? Amíg úgy látom, hogy bírják és nem megy a tanulás vagy az alvás rovására, engedem a délutáni elfoglaltságokat. Sokszor megkérdezi anyukám, hogy miért engedek ennyi különórát? Azért, mert szeretik csinálni, nem én kényszerítem rájuk. Ha örömet okoz nekik, akkor miért tiltsam meg nekik?! Így viszont gyakran este tanulnak még, amivel sokszor az alvásidő csúszik.
4. Empátia: vannak gyakran esetek, amikor valami rossz történik velük (összevesznek a barátnőjükkel, valaki megbántja őket vagy ők bántanak meg mást, vagy akár egymást). Ezeket a helyzeteket igyekszünk kibeszélni és ilyenkor próbálom őket abba az irányba terelni, hogy nézzék a másik oldaláról is a történetet. Vajon ők, hogy éreznék magukat a másik helyében.
5. Ölelés: a fizikai kontaktusnak nagy ereje van, különösen azoknál, akinek ez az egyik szeretetnyelve. Nálunk a kisebb lányomnak fontos, ezért gyakrabban is bújunk össze. A nagyobbnak már a korából és eltérő habitusából adódóan kevésbé, itt nem is kezdeményezem olyan gyakran, megvárom, hogy ő jöjjön.
6. Közös játék: a hétköznapokban sajnos erre nem jut idő, de hétvégén, amikor tudunk, szakítunk időt a közös társasjátékozásra, kártyázásra, esetleg videójátékozásra. Ez utóbbit én kevésbé kedvelem, de a férjem képes velük órákat is játszani.
7. Időtöltés a szabad levegőn: hétköznap ez is csak az iskola keretein belül megy, illetve amikor már jobb idő van és nincs sok lecke, el szoktunk menni futni vagy bringázni esetleg. Hétvégén inkább van ezekre idő. Szeretünk kirándulni is és nemrég vettünk egy pingpong asztalt, amit a jó időben használatba veszünk. Fontos, hogy kiszellőztessük a fejünket, kicsit elfáradjunk fizikailag is, hogy jobban menjen a szellemi munka.
8. Házimunka: sokat tanulnak az önállóságról, ha már korán elkezdünk rájuk bízni bizonyos feladatokat. Nálunk is van pár dolog, amit nekik kell elvégezni. Hát nem mindig történik meg és sokszor van nyafogás miatta. Például kérem őket, hogy takarítsák ki a szobájukat, arra az a válasz, hogy minek, nekem így is jó. Ez nálunk is küzdelem, de egy idő óta én már nem rakok rendet az ő szobájukban, ez az ő dolguk. Általában nagy duzzogva megcsinálják. A lényeg, hogy ilyenkor ne veszítsük el a türelmünk és ne csináljuk meg helyettük a feladatot. Nem olyan egyszerű ez, igaz? Pláne egy rendmániásnak.
9. Képernyő korlátozás: ezt mi bevezettük egy ideje. A telefonjukon van egy alkalmazás, ami korlátozza bizonyos tartalmak hozzáférését. Csak az engedélyünkkel férnek hozzá játékokhoz, youtube-hoz. A tévénézés is egész jól visszaszorult, hétköznap alig van bekapcsolva, hétvégén is igyekszünk olyan programokat kitalálni, ami csökkenti a képernyő előtt töltött időt. Észrevettük, hogy ha sok időt töltenek el a képernyő előtt, sokkal türelmetlenebbek, kevésbé figyelnek ránk.
10. Élmények a tárgyak helyett: erről már többször is írtam pár cikkemben és egyre inkább sikerül megvalósítani most már a családi körben is, hogy ne játékokat adjanak ajándékba, hanem a közös élmények átélését helyezzük előtérbe. Ezekre sokkal jobban fognak emlékezni, mint egy huszadik legóra vagy babára.
11. Lassítás: csináljunk olyan napokat, amikor nincs semmi program, amikor mindenki csak pihen, vagy azt csinál, amit akar. Na ezt is nehéz kivitelezni főleg iskolás gyerekekkel, de ha már havi 1 ilyen napot találunk, az is szuper.
12. Olvasás: kisebbeknek mi magunk olvassunk. A nagyobbakat pedig bátorítsuk az olvasásra. Ez nekem egy nagyon fontos pont, mivel én magam imádok olvasni. A gyerekeimnél ez hullámzó. Ha valamire rákapnak, akkor sokat olvasnak, de van, hogy hetek telnek úgy, hogy kezükbe sem veszik a könyveket. Próbálok ebben példát mutatni nekik, de manapság annyi inger éri őket, hogy nehezebben vehetők rá a csendesebb tevékenységekre. Így aztán folyton vadászni kell, hogy mik a korosztályukban menő könyvek, amiket szívesen olvasnak.
13. Zene: hangszeren játszani a tudósok szerint fejleszti idegrendszert. Nálunk ez sajnos teljesen kimaradt, egyszerűen ez már nem fér bele az idejükbe, erőltetni meg nem akartam. Én 1 hónapig jártam még gyerekkoromban zenére, de nem szerettem, így én sem ragaszkodom hozzá, ha ők nem akarják. Ettől függetlenül zenét hallgatunk mi is, így nem marad ki teljesen az életükből.

Azt hiszem, ha ezeknek a szempontoknak a nagy részét alkalmazni tudjuk, már sokat tettünk a gyermekünk testi és lelki fejlődéséért. Ha pedig még ehhez hozzátesszük, hogy figyelünk arra, mivel tudjuk őket leginkább motiválni, mivel tudjuk leginkább kimutatni a szeretetünket (lsd. Szeretetnyelvek), akkor bizakodhatunk, hogy megéri a fáradozásunk.

Írjátok meg kommentben, ha van még olyan tényező, amit fontosnak gondoltok, de nincs itt a listában!