Balázs Mónika vagyok, családanya, feleség, dolgozó nő, életvezetési tanácsadó, barátnő, testvér, gyerek, unoka, útkereső stb. Számos szerep, melyben az ember próbálja a maximumot nyújtani és megfelelni a saját és mások által támasztott elvárásoknak. Mindez megy jó ideig, amíg aztán elérünk teljesítőképességünk határáig, majd testi és/vagy lelki tünetek formájában jelez a szervezetünk, hogy elég, vegyél vissza. Van, aki ezt az első jelek után elfogadja és visszavesz a tempóból, van, aki a végsőkig kihasználja a teherbírását és aztán jön a nagy pofon az élettől akár egy betegség, válás vagy más krízis formájában. Több év tanulás és önismereti munka után, jutottam el én is oda, hogy észre kell venni ezeket a jeleket és leadni a terhekből, az elvárásokból.
Egyrészt nem kell mindent 150%-on teljesíteni, pont elég a 100% vagy ahhoz közelítő érték, másrészt csak a saját magunk által támasztott elvárásoknak feleljünk meg és ne másokénak, hiszen ez a mi életünk, a mi döntéseink. Megtanultam elfogadni, hogy nem tudok mindig minden helyen maximálisan megfelelni, előfordul, hogy csak az „elég jó” szintet hozom, de sokszor ez is pont elég.
Anyaként számtalanszor jutottam el a kétségbeesés szintjére, hogy biztos rosszul csinálok valamit, ha valami nem sikerült úgy, ahogy azt elgondoltam és minden ilyen helyzetben magamat hibáztattam. De az anyaság is egy szerep, amit meg kell tanulnunk, senki nem születik úgy, hogy mindent tökéletesen tud, sokszor hibázunk, de ki nem? Ez a legnehezebb meló a világon és a legnagyobb felelősség is egyben, hiszen rajtunk múlik nagyrészt, hogy a gyerekeink milyen emberek lesznek, milyen értékrendek alapján fognak kilépni a nagybetűs életbe.
Amit meg tudunk tenni, hogy legjobb tudásunk szerint végezzük ezt a munkát és folyamatosan fejlődünk, keressük a legjobb megoldásokat. De mindeközben magunkról se felejtkezzünk el, hiszen attól, hogy szülők lettünk, még nem szabad, hogy elveszítsük önmagunkat.
Ennek a blognak a létrejötte is ennek köszönhető, hogy kilépjek kicsit az ANYA szerepből és megmutassam azt, amit én tanultam eddig önismeretről, útkeresésről, valamint szeretnék segítséget, támaszt adni a hasonló úton járó anyáknak.
Legyünk „elég jó anyák” és szánjunk időt önmagunk megismerésére, mert ha mi harmóniában vagyunk önmagunkkal, akkor az a környezetünkre is kihat és az anyai szerepünkben is jobban fogunk teljesíteni.
Ha szeretnél te is elindulni ezen az önismereti úton, fordulj hozzám bizalommal az elegjoanyak@gmail.com emailcímen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
