Elég jó anyák

Tegnap láttam a BUÉK című filmet, ami az olasz Teljesen idegenek című film magyar remake-je. Mindkét film egy tanulságos helyzetgyakorlat A magyar változat nem sokban tér el egyébként az olasztól, az alapsztori teljesen megegyezik. Adott néhány barát házaspár, akik már gyerekkoruk óta ismerik egymást és tudnak mindent egymásról. Legalábbis ezt hiszik, amíg a terapeuta nő be nem dob egy játékötletet. Mindenkinek ki kell raknia az asztalra a telefonját és ha jön egy új üzenet vagy hívás, azt fel kell olvasnia hangosan, a hívást pedig kihangosítva, a többiek füle hallatára kell lebonyolítania. Először még páran vonakodnak, hogy belemenjenek a játékba, de aztán mindenki beleegyezik. Na itt kezdődnek a meglepetések. Nem akarom lelőni a poénokat, így inkább nem írok erről. Nézzétek meg bármelyiket, akár mindkettőt összehasonlításképpen.

Régen láttam már ilyen szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató filmet. Belegondoltam, hogy vajon hányan mernék ezt bevállalni, hogy egymás elé tárják a telefonjukban tárolt információkat, titkokat. Gyanítom nem sokan. Ha körbenézek a környezetemben, nagyon sok boldogtalan, vagy legalábbis nem túl harmonikus házasságot látok. Sok esetben egyszerűen elbeszélnek egymás mellett a párok, nem egy nyelvet beszélnek és ebből aztán sok félreértés, gyanakvás és frusztráció származik. Sokszor elég lenne egy kiadós beszélgetés vagy pár óra figyelem, amit a társunkra fordítunk. De sajnos ez melós, néha az egónkból is le kell adni hozzá, és hát az már nem mindenkinek megy. Inkább a „könnyebb” utat választja és beleragad egy áldozat szerepbe. Inkább magában zsörtölődik, másoknak panaszkodik és a világot hibáztatja, minthogy a kezébe vegye a saját sorsát. Van, aki szeretőt keres magának, mert azt gondolja, hogy attól majd jobban fogja érezni magát. Na de ha saját magával nincs rendben, hogy tudna egy másik kapcsolatban egészségesen kiteljesedni? Kívülről vár egy önigazolást, aminek belülről kellene jönnie.

Vannak a virtuális flörtölők. Ők azt gondolják, hogy mivel fizikailag nem történt semmi, akkor a lelkiismeretükkel nem kell elszámolni. De alapvetően ők is egy hiányt akarnak pótolni, amit nem kapnak meg a kapcsolatukban. Kérdés, hogy valaha is próbálták-e megfogalmazni az igényeiket, esetleges problémáikat a másik irányában? Erre sokszor az a válasz, hogy a partnerüknek látnia kellene, hogy nekik mire van szükségük?

Miért kéne, hogy tudja a másik? Miből kéne tudja a másik? Senki sem gondolatolvasó. Nézzünk magunkban és gondoljuk át, hogy mi magunk tudjuk-e, mivel tudunk a legnagyobb örömet okozni a párunknak?!

Persze nem azt mondom, hogy minden házasság ilyen, mert vannak, ahol ismerik egymást elég jól, hogy azt is tudják milyen igényei vannak a párjuknak (akár intellektuálisan, akár szexuálisan, akár a mindennapi élet dolgaiban). De ez már egy magasabb fokú tudatosságot és odafigyelést feltételez.

A jó hír az, hogy ez egy tanulható készség. Nekem a szeretetnyelvek ismerete sokat segített ebben. Tisztában vagyok vele, hogy a páromnak, a gyerekeknek mi a legfontosabb, és igyekszem nekik ez alapján örömet szerezni. És – higgyétek el – tényleg működik! Egy sokkal tiszteletteljesebb, harmonikusabb kapcsolatunk van, mint korábban, mert odafigyelünk a másikra. Tudjuk, hogy mivel tudunk örömet szerezni egymásnak, és így nem lesz hiányállapot, amiért külső „segítséget” kellene igénybe vennünk.

A másik alapvető dolog a bizalom. Mindketten tudjuk, hogy kell a másik telefonját feloldani, de eszünkbe se jutna turkálni az e-mailek, üzenetek között, mert kölcsönösen megbízunk egymásban. Ez mindig is így volt.

Szóval visszatérve az alapkérdésre, én be merném dobni a telefonom az asztal közepére, mert úgy gondolom, hogy mindig mindent meg szoktunk beszélni egymással. Az apró dolgoktól kezdve, egészen a legfontosabb kérdésekig. És ha most azt gondoljátok, hogy mi mindig „rózsaszín ködben” éltünk, akkor elmondom, hogy nem. Mindketten sokat tettünk és teszünk azért, hogy ilyen szintre jutott a kapcsolatunk. Képesek voltunk bizonyos dolgokban változni és változtatni, mert tudtuk, hogy a másiknak fontos.

Egy párkapcsolat, egy életre szóló feladat, egy életre szóló munka, amin folyamatosan dolgozni kell. Újra kell értelmezni sok mindent, ha elakadás van. Figyelni kell a másikra, sokat beszélgetni, együtt fejlődni és leadni az egónkból. Szerintem ez a sikeres házasság, a sikeres kapcsolat titka.