Elég jó anyák

Péntek este baráti körben beszélgettünk a Tedx Danubia Conversation program keretein belül adott témáról, ami jelen esetben a példaképeink volt.

Elég sok oldalról érintettük a témát, igazán jó hangulatú beszélgetés kerekedett. Erről készítettem egy összefoglalót és a saját gondolataimat is melléraktam.

Első körben szavakat gyűjtöttünk a témáról, kinek mi jut eszébe a példaképekről. Ezek voltak a leggyakoribbak: motiváció, inspiráció, kitartás, sportolók, fókusz, bátorság stb.

Az első kérdésem az volt, hogy vajon gyerekkorunk óta változtak-e a példaképeink. Vegyes volt a kép, volt, akinek gyerekkora óta az apukája az, mert szívesen emlékszik vissza a közös programokra és példaértékű, ahogy a családjával bánik. A többség gyerekkorából nem emlékezett konkrét példaképre, inkább ideálokra, akikért rajongtak pl. Zoltán Erika, Rudolf Péter.

Abban megegyeztünk, hogy az ideál nem egyenlő a példaképpel. Az első esetében ez inkább egy vak rajongásba megy át, főleg tinédzserkorban. Gondoljunk csak a kedvenc énekesünkre, vagy most a gyerekeink kedvenc vloggereire.

Ebből aztán jött az a kérdés, hogy mennyire húzóerő, kapaszkodó nekünk egy ideál vagy példakép? Az ideál esetében van egy rózsaszín kép az adott emberről, akinek csak a jó oldalát látod és olyan szeretnél lenni, mint ő. Itt egyfajta hiányállapotról beszélhetünk. Ebbe tudunk kapaszkodni, hogy hátha nekünk is sikerül eljutni erre a szintre, holott nem is látjuk a valóságot, csak az általunk elképzelt képet. Ezt aztán rendkívüli módon tudja torzítani a közösségi média használata. Hiszen ott még a csapból is az folyik, hogy milyen tökéletes az élete másoknak, ezt megirigyelve aztán mi is olyan tartalmakat rakunk ki, amitől majd minket irigyelnek és azt gondolják, hogy nekünk is milyen tökéletes az életünk.

Ezzel szemben egy példakép esetében inkább beszélhetünk inspirációról és motivációról. Például van egy sportoló, akinek a teljesítménye és a hozzáállása példaértékű számunkra. Tiszteljük a kitartásáért, az alázatáért és ez motivál minket, hogy a kemény munkának meglesz a gyümölcse.

Volt szerencsém egy hete Hosszú Katinkát élőben látni és hallgatni. Bámulatos, hogy milyen erő, motiváció van benne. Nem volt egyszerű az útja, ami az olimpiai aranyhoz vezetett, de hitt magában és lépésről lépésre haladva eljutott a csúcsra. Ő az, aki még mindig a medencében rótta a köröket, amikor más már régen bulizott, és most is minden nap hajnalban kel, még mindig ugyanolyan erőbedobással dolgozik, mert a sok-sok érem után is talált magának célokat.

Azt is kimondtuk, hogy fontos a fókuszáltság és az, hogy legyenek céljaink, ezért is választunk sokszor olyan példaképeket, akiktől ezt látjuk. Mert példaképekből is lehet akár több is, nem feltétlen a teljes ember az, akinek az életét követni valónak tartjuk, hanem kiragadunk bizonyos pozitív megnyilvánulásokat, amivel azonosulni tudunk.

Visszakanyarodva még a sportra, a férjem azokra a mozgássérült sportolókra is nagy megbecsüléssel tekint, akik a fogyatékosságukat leküzdve is olyan sikereket érnek el és élnek teljes értékű életet, hogy az sok egészséges embernek is követendő példa lehet. A triatlon- és hosszú távú futóversenyek során sok fogyatékkal élő versenyzőt látunk, akik ugyanúgy végig küzdik a több órás versenyt, mint egészséges társaik. Nekik van a legnagyobb szurkolótáboruk és legtöbben könnyekig hatódunk, ha meglátjuk őket célba érni.

Megállapítottuk, hogy a gyerekek általában véve, sokkal könnyebben fel tudnak állni egy kudarc után, hiszen ők még kevesebb pofont kaptak az élettől. Bár azt gondolom, hogy ezt nagyban befolyásolja a személyiség is. Ha valaki optimista, akkor sokszor a kudarc még erősebbé teszi és hisz benne, hogy egy rosszul elsült esemény után csak jó jöhet. Én is hiszek benne, hogy nem véletlenül történnek meg velünk dolgok. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb kap az élettől egy nagy pofont, ami majd oda tereli és utólag rájön, hogy miért is volt szükség arra a rosszra.

Végezetül beszéltünk a generációkról is. Például az egyik résztvevő úgy gondolja, hogy vannak kimondatlan példaképek is, például a szülők. Tudatosan nem nevezik meg őket, mint példakép, de felnőttfejjel rájön az ember dolgokra, hogy akkoriban a szülei mit miért tettek és már tudja értékelni azt, amit akkoriban nem tudott, mert nem értette. Nekem is vannak ilyen felismeréseim és bízom benne, hogy az én gyerekeimnek is lesznek majd.

Az egyik résztvevőtől idézve: minden generációnak joga van elkövetni azokat a hibákat, amit az elődei elkövettek és persze joga van változtatni is rajta.

Még pár gondolat az én példaképeimről. Kifejezett példaképem nincs, inkább több olyan személy van, akire valami miatt felnézek. Ők is leginkább a környezetemben élnek. Ebben egyetértek az egyik résztvevővel, hogy ő csak olyan embert tud példaképnek tekinteni, akit ismer és nem csak egy rózsaszín felhőt lát belőle.

Kik az én példaképeim?

Nagymamám, aki a legderűsebb, legoptimistább és legjobb szívű ember, akit ismerek, pedig nagyon nehéz életút áll mögötte. Túlélte a második világháborút, korán megözvegyült, rengeteget dolgozott és még most is 81 évesen folyamatosan tesz-vesz. Szeretnék ilyen aktív lenni ennyi idősen én is.

Anyukám, aki nagyon sokat beszélgetett velünk és nincs olyan probléma, amivel ne lehetne hozzá fordulni.

Apukám, akinek a családja, az unokái a mindene. Nem tudok olyat kérni, amit ne tenne meg nekünk. És amit még külön becsülök benne, hogy idős fejjel is képes volt változtatni az életmódján, amikor az egészsége azt kívánta meg.

A húgom, aki nagyon sok embernek segített már adománygyűjtések szervezésével.

A férjem, akinek akkora kitartása és akaratereje van, hogy számos versenyen átsegítette már. Amikor a teste már feladná a küzdést, akkor ő valahonnan mindig erőt vesz magán és megy tovább célra tartva.

És még sorolhatnék párat…

Azt hiszem, levonhatom azt a következtetést, hogy a példaképek leginkább valamilyen cselekedetük alapján lesznek követendő példák és talán az a legoptimálisabb, ha nem akarunk teljesen olyanná válni, mint ők, hanem abban követni, ami alapján kivívták az elismerésünket.

Nektek kik a példaképeitek és mi az a tulajdonságuk, cselekedetük, ami miatt őket választottátok?

Kommentben írjátok meg!