Elég jó anyák

Létezik egyáltalán az a fogalom, hogy tökéletes anya? Aki mindig mindent tökéletesen tud és csinál. Mindig mindenre van ideje legyen szó gyerekekről, férjről, barátokról, munkáról, házimunkáról és persze magára is mindig van ideje. Mindig és minden helyzetben energikus, vidám, boldog, türelmes.

Ha valaki magára ismer, jelentkezzen és meghívom egy sütire, hogy közben megtudjam a titkát.

De ha őszinték akarunk lenni, akkor azt gondolom ilyen anya nem létezik. Kérdés az, hogy tényleg tökéletesnek kell lenni? Soha nem hibázhatunk? Nem lehet rosszkedvünk? Nem mondhatjuk azt, hogy most kell egy óra csak magamban, amikor senki nem szól hozzám?

Egyáltalán kinek akarunk megfelelni? Saját magunknak vagy a társadalomnak, a családnak, a szomszédasszonynak? Ki dönti el, hogy jó anyák vagyunk vagy sem? Kinek tartozunk elszámolnivalóval?

Senki nem lát bele az életünkbe, az érzéseinkbe jobban, mint saját magunk. Akkor miért kellene mások elvárásai szerint élnünk?

Persze mindenhonnan ezt ömlesztik ránk a médiában: ne legyél narancsbőrös, ráncos, ideges! Mindig a legújabb trendek szerint öltözz, sminkelj és töltsd az idődet! Mi célból teszik ezt? Hát nyilván azért, hogy eladjanak valamit.

Nemrég egy konferencián vettem részt, ahol egy neves médiaszakember beszélt arról, hogy miért is alakult ki a midlife crisis azaz az életközepi válság?

Egyszerűen és őszintén kimondta, hogy ezt a média kreálta nekünk.  Azért, hogy minél rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben és megvegyünk minden csodaszert, amit csak az arcunkba tolnak, és  amitől azt várjuk, hogy jobbá teszi az életünket.

De higgyétek el senki és semmi nem tudja jobbá tenni az életetek, mint ti magatok! Ne mástól várjátok a megoldást vagy a varázsreceptet! Ez kemény önismereti munkát igényel, hogy egyáltalán felismerjétek a félelmeket, gátlásokat és akarjatok dolgozni ezek leküzdésén.

És mi lesz a kemény munka jutalma? Felszabadultság, könnyedség, boldogság! Az érzés, hogy nem más életét élem, hanem a magamét itt és most! Mert ebben az életben csak ez az egy esélyed van, hogy igazán tartalmas és örömteli életet élj!

Amikor majd idős korodban visszatekintesz a múltra, akkor tudd azt mondani, hogy igen érdemes volt élni! És Pásztor Anna szavaival élve az egyik kedvencemből idézek: „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!”