Elég jó anyák

Régóta nagy kedvencem Olaszország, mindig is vonzott, mintha a második otthonom lenne. De mióta többször is jártam ott, azóta folyamatosan visszavágyom. Képes voltam autodidakta módon elkezdeni a nyelvet tanulni, sőt még egy tanfolyamot is végig csináltam még főiskolás koromban annak reményében, hogy még számtalan alkalommal visszatérhetek oda. Toszkánába is már régóta szerettem volna eljutni, főleg miután láttam egy-két témába vágó filmet, mint a Napsütötte Toszkána és olvastam az Ízek, imák, szerelmek című klasszikust, ami után szerintem nincs ember, aki ne akarna otthagyni csapot-papot, hogy olyan „szörnyű” dolgokkal foglalkozzon, mint jobbnál jobb olasz ételek kóstolása, gyönyörű tájak felfedezése és az olasz életérzés megismerése. Aztán végre, 1 évvel ezelőtt eljutottam Toszkánába, és azóta is visszavágyom. Soha ennyire nem éreztem jól magam sehol, mint itt. Azt is mondhatnám, hogy mintha hazaérkeztem volna.

Így 1 év távlatában is annyira jó érzés felidézni a szép emlékeket. Ezért most arra gondoltam, megosztom veletek is, hogy miért is imádom ennyire Toszkánát, hogy miért érdemes nektek is ellátogatni erre a csodálatos helyre.

1. A legfontosabb, amit kiemelnék, az a végtelen nyugalom, ami az egész környéket, az embereket uralta. Én is teljesen át tudtam magam adni ennek a kiegyensúlyozottságnak. Képes voltam kikapcsolni minden problémát, feszültséget és magam mögött hagyni az állandó rohanást, ami a mindennapjaimat jellemzi két gyermek mellett. Itt nem rohantunk sehová, mindent kényelmes tempóban, nyugodtan tudtunk megnézni, pedig a két lányunk is velünk volt, akik nem arról híresek, hogy türelmesen bírják a napi 15-20 km sétát. De szerencsére olyan jól tudtuk a programokat szervezni, hogy nem volt különösebb nyafogás. Mondjuk szerencsénk is volt az időszakkal, mert október végén már nem volt az a nagy turista tömeg, nem volt elviselhetetlen kánikula, sőt inkább a tökéletes kiránduló időt fogtuk ki. Végig sütött a nap, de pont kellemes volt az időjárás a városnézéshez. Itt egy kép, ami tökéletesen illusztrálja ezt a nyugalmat. Ez volt a szállásunk, Luigi fogadója.
2. A varázslatos toszkán táj semmivel sem összehasonlítható; teljesen magával ragadja az embert. Elég sok helyen voltunk és közben a látvány, amit tapasztaltaltunk, az leírhatatlan. A gondosan megművelt földek, a virágos mezők, a kis farmok menetközben, ahol az emberek maguk termelik a jobbnál jobb termékeiket. Olajfa ligetek, kecskefarmok, szőlőlugasok mindenhol. Egy helyi magyar hölgy idegenvezetésével jártunk egy olajbogyó sajtolóban, egy sajtkészítő farmon és egy borászatban, ahol a helyiek által előállított különlegességeket kóstolhattuk meg és persze jutányos áron vásárolhattunk is minőségi termékeket.
3. A kisvárosok szintén rabul ejtők voltak. Egy kis ékszerdoboz valamennyi. Az a sok szép, ódon épület, templom, torony, ami itt fogadott minket, felsorolni se lehet. Még a legkisebb falucskában is szép templom és kis várépület állt, Sienában, Volterrában és San Gimignanoban pedig mindez sokszorosan jelen volt. Hétköznapinak nevezett házat nem igen láttunk. Én már a helyi ingatlaniroda kirakatát is megszemléltem, hogy vajon mennyiért juthatnánk egy villához, de sajnos lottónyeremény nélkül nehéz ügy lesz. :)

   

   

   

4. A helyi emberek annyira kedvesek, barátságosak, nyugodtak és türelmesek még a sok turistával is, amit kevés helyen tapasztal az ember. Összehasonlítva Rómával, azért vannak különbségek. Tehát Olaszországnak se minden részén jellemző ez, de Toszkánában nem találkoztunk olyan emberrel, aki ne ilyen lett volna.
5. Azt hiszem az ételek is legalább annyira idevonzzák a turistákat, mint az eddig felsorolt indokok. Friss minőségi alapanyagok, helyben készített tésztakülönlegességek. Na és a tiramisu, az valami isteni! Beültünk egy kis étterembe Lajatico-ban, a Da Nello-ba. Látszott, hogy szinte csak helyiek járnak ide, szerencsére volt még egy üres asztaluk. Azt hiszem, hogy ez volt az a hely, amire az ember azt mondja, hogy maga a tökély. Az ínycsiklandó ételek, a tálalás, a családias hangulat, az udvarias személyzet és a többi vendég kedvessége. Elképesztő, hogy hozzánk képest mennyit tudnak enni az olaszok. Mi szerényen egy tésztával és egy desszerttel már tele voltunk, míg ők ettek előtte egy előételt plusz még főételt is, mert a tészta nálunk inkább meleg előételnek számít. És az a derű és jókedv, ami átjárta az egész helyet, na ezt kellene megőrizni nekünk is a hétköznapokban.
6. Borok: Szerencsére hazánk is büszkélkedhet jobbnál jobb borokkal, szóval nem kellene Toszkánáig utazni, hogy pompás borokat kóstoljunk, de azért itt se panaszkodhattunk a borválasztékra és a minőségre. Bár van rozé és fehérbor is, de az igazi toszkán borok vörösek, melynek egyik legkedveltebb alapja a Sangiovese szőlőfajta. Mi is feltankoltunk belőle pár literrel a helyi borászatban. A vacsoráknál pedig mindig kötelező kiegészítő volt a „mezzo litro”. :)
7. A tengerpart bár kicsit odébb van, de 1-2 órás autóút után elérhető. Mivel mi október végén voltunk, nem gondoltam, hogy még belemerészkedünk a vízbe, de ez történt. Azért majd ide még nyáron is vissza kell térnünk, mert csodás strandok voltak itt is. Az egyik azért tetszett, mert hosszú homokos partja volt egy hangulatos kisvárosban, Tirreniában, a másik pedig egy fenyőerdőn keresztül volt megközelíthető, ez volt Mazzanta. Bár a Bagno Tahiti-ben nem tudtunk inni egy jó kávét, mert zárva volt, de nagyon hangulatos helynek tűnt.

   

   

+1. A fagylaltot külön is meg kell említenem. Hát nem túloznak az útikönyvek, hogy világbajnok fagyit kóstolhatsz San Gimigano főterén a Dondoliban. Ennyi féle és ilyen sok különleges ízt még nem láttam sehol. Nehéz is volt választani, én végül a rozmaringos eper és a gorgonzolás dió mellett döntöttem. Most is összefut a nyál a számban, olyan különleges volt.

Nekünk sokat segített a magyar idegenvezető hölgy blogja, a toszkanamania.hu, ahol nemcsak kedvező szállásajánlatokat találsz, hanem sok egyéb hasznos infót is és kirándulási ötleteket.

Remélem ti is kedvet kaptatok egy toszkán utazásra, higgyétek el, megéri ellátogatni és nehezen fogtok szabadulni a varázsától. Én már alig várom, hogy újra mehessek!