A legutóbbi, „Az asszony meghülyült vagy megváltozott?” című bejegyzés igen nagy port kavart itt, a blogon. A számtalan, felfokozott érzelmi töltetű hozzászólás is jól mutatja, hogy milyen fontos, sokakat érintő problémakörről van szó, amiről szükséges beszélni.

 Egy gyermek születése egy gyönyörű, de egyben sok párkapcsolati nehézséget magában hordozó időszak egy család életében. Vendégszerzőnk cikke és az ahhoz érkezett hozzászólások szemléletesen mutatják be, hogy milyen komoly változások következhetnek be, mind az anya, mind az apa lelki állapotában, amely nyilvánvalóan kihatással lehet kettőjük kapcsolatára. Ha nem sikerül közösen, családként megtalálni a megoldást ennek az időszaknak a kihívásaira, akkor a férfi és a nő akár el is idegenedhet egymástól.

Egy gyermek, és különösen az első gyermek születésével mind a férfi, mind a nő oldalán egészen új típusú feladatok jelennek meg, és az addigi jól működő feladatmegosztás is gyökeresen megváltozik. Az anya figyelmét szinte teljes egészében a baba köti le, folyamatosan kétségek gyötrik, hogy elég jó anya-e és mindent megad-e a babának, amit kell. A férfit is sokszor nyomaszthatja az a körülmény, hogy ebben az időszakban jellemzően ő a kizárólagos családfenntartó, és napi munkája mellett számos olyan feladatot is neki kell ellátnia, amit addig párja végzett el. A baba érkezése felboríthatja a jól megszokott intim légkört a férfi és nő között. Ha ez a helyzet hosszú hónapokig vagy akár évekig elhúzódik, az számos esetben demoralizálhatja a férfit, lerombolhatja az önérzetét, ami végzetes lehet egy kapcsolatban.

 Nem vitás, hogy mi, anyák is sokat hibázunk ebben az időszakban, azonban most a hibák helyett inkább arról írok, hogy mit tehetünk azért, hogy a felmerülő kihívásokat könnyebben, a párunkkal együtt, családként megoldjuk.

 Véleményem szerint talán a legfontosabb a helyes kommunikáció. Hiábavaló elvárás a párunkkal szemben, hogy kitalálja a gondolatainkat és magától jöjjön rá arra, hogy mi nyomja a lelkünket. Egy nyugodt, az érzéseket, igényeket feltáró, őszinte beszélgetés, sokat segíthet a problémák megelőzésében és leküzdésében. A beszélgetés során azonban legalább annyira fontos a másik meghallgatása, mint az érzéseink megfogalmazása. A lényeg, hogy tartalmas, egymásra figyelő beszélgetéseket kell egymással folytatni.

Ebben az időszakban különösen fontos az egymás iránti türelem. Fontos már az elején tisztázni, hogy az esetleges ingerlékenység nem a párunk ellen irányul, hanem a saját magunkkal szembeni megfelelni vágyás, kétségeink és aggodalmaink okozzák azt. Érdemes emiatt megértést és türelmet kérni tőle. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mint anyák mentesülünk párunkkal szembeni viselkedésünk, néha helytelen, túlzott reakcióink következményei alól. Ezért magunknak is igyekezni kell figyelembe venni azt, hogy nem csak mi, hanem párunk is egy teljesen új helyzetbe került a gyermek születésével, ami a megszokottól eltérő reakciókat válthat ki belőle egyes esetekben. Bár mindig fontos, de ebben az időszakban különösen az, hogy köszönjük meg, ha párunktól segítséget kapunk a napi teendők, a babával kapcsolatos feladatok elvégzésében.

Tudom, hogy az első időben sokszor nehéz megoldani, hogy hosszabb időre elszakadjuk a babától, de ilyenkor is megoldható (pl. amíg a baba alszik), hogy akár pár órára, nyugodtan leüljünk a nappaliban, és csak egymásra figyelve megbeszéljük a napi történéseket, összebújjunk és megölelgessük egymást. Később, mikor már nyugodt szívvel rá lehet bízni a gyermeket egy pár órára a nagyszülőkre, testvérre, vagy valamelyik barátra, ne féljünk tőlük segítséget kérni és egyszer-egyszer egy estére, vagy akár csak pár órára kettesben kimozdulni, elmenni moziba, vacsorázni vagy csak sétálni egy nagyot. Ha ilyenkor kicsíped magad, akkor te magad is kiszakadhatsz az otthoni „mackónadrágos” hétköznapokból és párod figyelmét is felhívhatod ezzel arra, hogy nem csak anya és apa vagytok, hanem nő és férfi is. Nagyon fontos az együtt töltött értékes idő!

 Könnyen belesik az anya abba a hibába, hogy úgy hiszi, hogy kizárólag ő az, aki a babát megfelelően tudja gondozni és nem hagy teret a párjának a gyermekkel való foglalkozásban. Higgyétek el, hogy a férfiak is – kisebb-nagyobb nehézségek árán  – remekül ki tudják cserélni a baba pelenkáját, meg tudják őt fürdetni és remekül fel tudják őt öltöztetni. Ha – akár segítséggel – hagyjátok, hogy az apa is részt vegyen a gyermekkel kapcsolatos mindennapi teendők elvégzésében, sokkal könnyebben kialakul az apa-gyermek kapcsolat és néha még te is pihenhetsz egy kicsit, amíg ő foglalkozik vele.

 Lehet, hogy sokan nem fogtok ezzel egyetérteni, de véleményem szerint a gyermeknek már a kezdetektől fogva a saját ágyában, jó esetben a saját szobájában kell aludnia. Ha – mint nálunk, az első gyermek születésénél – a lakás sajátosságai miatt nem megoldható a külön szoba, akkor is külön kiságyban kell elhelyezni a babát. Ha a gyermek hosszú időn, esetleg éveken keresztül a szülők között alszik, az, biztos vagyok benne, hogy kifejezetten romboló hatással lehet a szülök intim kapcsolatára. Egy komoly figyelmeztető jel lehet, ha párod rendszeresen inkább a nappaliban, a kanapén, vagy egy másik szobában alszik!

Egy párkapcsolatban egy gyermek születése csodálatos dolog. Egy egészen más szintre emeli a kapcsolatotokat, ami párkapcsolatból szülőkapcsolattá válik. Tudomásul kell venni, hogy ezzel az életetek gyökeresen megváltozik. Meggyőződésem azonban, hogy egy kis egymásra figyeléssel, ésszerű kompromisszumokkal elkerülhetők a komolyabb párkapcsolati problémák és életetek legszebb, legromantikusabb időszaka lehet ez.

Örömmel venném, ha kommentben megosztanátok a fentiekkel kapcsolatos véleményeteket, tapasztalataitokat. Nektek mi vált be és mi bizonyult zsákutcának? Felmerültek-e egyáltalán problémák?